Nézze meg Milánót 1 nap alatt!

Azt már megmutattuk, hogy tölthet el élménydús 4 órát Párizsban, vagy hova érdemes repülőjegyet vásárolnia, ha olcsón utazná be Európát, most arra adunk tippeket, mihez kezdjen ha van egy szabad napja, esetleg egy egész hétvégéje és megnézné Milánót. 

Miért pont Milánót? Szerintem remek város, de tényleg nincs benne annyi látnivaló, hogy 4-5 napot eltöltsünk ott, ráadásul a Wizzairnél januárra egy oda-vissza jegy 5990 forintba került. Ha körülnéz a repülőtársaságnál, jelenleg 15-17 ezer forintért talál retúrjegyeket, ami abból a szempontból valamennyivel jobb, mint a 6 ezres, akciós jegy, mert így nem a repülőtérre kijutás lesz a legvaskosabb tétel az utazásban: az ugyanis taxival stabilan 8300 forintra jött ki irányonként (azaz a fejenként 6 ezres repülőjegyünk mellé még bejött összesen 16 600 forintnyi taxiköltség).

Milánóban az is remek, hogy minden második nap két járat megy a városba, egy reggel és egy este, tehát ha hétköznap pont ráér, simán csinálhat egy egynapos túrát, de ha két napja van a városra, akkor is ki tudja ügyeskedni, hogy első nap reggel érkezzen, másnap pedig este távozzon a városból.

Mi szombat hajnalban indultunk, azaz reggel 6-ra mentünk ki a reptérre, és délelőtt 10-re már Milánóban voltunk, majd vasárnap este a 22:15-ös járattal repültünk vissza, így két igazán hosszú napot tölthettünk az olasz városban. A repülőjegy és a taxi költségéhez még számolja hozzá a fejenként 12 eurós vonatjegyet, amivel a Malpensa reptérről Milánó belvárosába juthat el, plusz, ha marad egy éjszakát, és kényelmesen akar pihenni, egy 10 ezer forintos Airbnb lakásbérlést is. Ennyit az anyagiakról és praktikus tanácsokról, lássuk, mit érdemes meglátogatni kétszer tizenkét óra alatt!

Ha csak egy napja van

Kötelező: a Dóm tér

A Dóm tér a város turisztikai központja, a Dóm pedig a város legnagyobb és leghíresebb egyházi építménye, az olasz gótika egyik mesterműve. 1396-ban kezdték építeni, de csak 1572-ben szentelték fel - írja a Wikipedia. Homlokzata folyamatosan változott, alakult, így több stílust képvisel: az alsó rész reneszánsz-barokk, a felső pedig gótikus. A belépéshez jegyet kell váltani, és ha már úgyis fizet, vegyen olyan belépőt, amivel a látogatás után a dóm tetejére is felmehet, mert egyrészt elképesztő a kilátás, másrészt különleges élmény a márványtáblákkal borított, szobrokkal, tornyokkal díszített tetőn mászkálni.

Ha épp nincs nagy sor a jegyvásárláshoz, körülbelül másfél órát szánjon a dóm bejárására. Ha úgy dönt, hogy az általunk később ajánlott Corso Comót és környékét kihagyja, menjen be a Museo del Novecentóba, melyben olasz művészek XX. századi alkotásait tekintheti meg (plusz egy teremben láthat Braque, Kandinsky, Klee, Léger, Matisse, Mondrian és Picasso műveket).

Ha végzett, nem is tévesztheti el a Galleria Vittorio Emanuele II. keresztalakú passzázst, mely tele van luxusboltokkal. Ha nem látott még sort Louis Vuitton üzlet előtt, itt a remek alkalom! Ja, és aScalára is vessen egy pillantást!

Ha már itt éhes

Ajánljuk a Pizzeria Spontinit a via Giovanni Berchetben vagy a Panzenotti Luinit a via Santa Radegondán. Mindkét hely olcsó, előbbiben finom pizzaszeletet, utóbbiban sült, töltött pizzaszerűséget adnak, de ülőhelyek nincsenek.

Egy kis séta

Egyenes út vezet a dómtól a Castello Sforzescóig, dehát az ember nem azért utazik, hogy aztán a legrövidebb utakon haladjon, szóval ha van önben erő egy kábé egy órás nézelődéshez, sétáljon el a via della Spiga és a via Brera felé: előbbi dugig van méregdrága világmárkákkal (Chanel, Dior, Prada, etc) és luxusautókkal (amikkel a vásárlók járnak), utóbbi pedig hangulatos butikokkal, vintage boltokkal és éttermekkel. És a Palazzo di Brera is itt található, mely egy 17. századi milánói palota, mely a világhírű Brera-képtárnak (Pinacoteca di Brera) ad otthont (ennek bejárása a mi kétnapos utunkba nem fért bele, de simán lehet, hogy ön inkább kihagy valami mást ezért cserébe, gondolja meg).

Szintén kötelező: Castello Sforzesco

Kötelező, hisz ez Milánó egyik legjelentősebb alkotása. A XV. században épült, egykor a milánói hercegek rezidenciája volt, ma több múzeumnak ad otthont, de valahol mélyen megértjük, ha nem érdeklik a hangszerek vagy Milánó őskori és modern kori történelme. Ez esetben nézze meg az épületet kívülről, aztán sétáljon hátra a kastély mögötti Sempione parkban és igyon egy kávét!

Corso Como és a felhőkarcolók

A parkban ücsörgés után ismét sétára invitáljuk, a Corso Como trendi kávézói, a híres 10 Corso Como bárja és a Bosco Verticale környékére. A 10 Corso Como egyszerre kávézó, hotel, kiállítótér, könyvesbolt és étterem, a lehető legdizájnosabban kialakítva. A békés, egészen kisvárosias sétálóutca pedig egyenesen az Unicredit tornyokhoz vezet, melyek végetlen üvegfalaikkal lenyűgöző látványt nyújtanak. Kicsit tovább sétálva a "Bosco Verticale" nevű lakóházakhoz ér, melyek különlegessége, hogy élő növények díszítik a 110 és 76 méter magas épületek falát.

Ha kinézelődte magát a modern negyedben, szálljon a piros, azaz 2-es metróra a Garibaldin és menjen el a Porta Genováig, ahonnan könnyen besétálhat a Ripa di porta Ticinese-re. Itt egy hangulatos csatornát fog találni, mely mellé rengeteg vendéglátóegység települt, melyekben jellemzően este 6 és 8 óra között lehet "aperitivózni". Ez azt jelenti, hogy egy ital mellé fogyaszthat az ekkortájt kipakolt meleg vagy hideg svédasztalról némi uzsonnát/vacsorát. Ha nagyétkű, nem fog jóllakni, ha nem, akkor vacsora helyett is megteszi. Körülbelül 6-10 euróba kerül ilyenkor egy ital, ami mellé már ingyenes az aperitivós fogyasztás. Ajánljuk az Aperolt vagy a Camparit, amellé nagyon jól esik egy kis finom sonka vagy olajbogyó!

Ha van még egyszer 12 órája

Utolsó vacsora: csak előre megváltott jeggyel!

Nem felejtettük el, hogy Milánóban látható Leonardo DaVinci Utolsó vacsorája, de körülbelül lehetetlen jegyet szerezni rá. Ha megnézné, jobb, ha most foglal jegyet már 2017-re. Oké, márciusra van még pár hely. Szóval mielőtt itt, a Santa Maria delle Grazie-ben kezdi a napot, mindenképp szerezzen jegyet!

Újabb templom, szombaton piac

Ha ez nem jött össze, nézze meg a Basilica di sant'Ambroglio-t, mely a város egyik legrégebbi temploma, a IV. században épült, és az észak-itáliai román templomok prototípusának tekinthető. Ha szombaton érkezik Milánóba, a templomlátogatás előtt vagy után érdemes elsétálni a Viale Papininanóra, ahol ilyenkor piac működik. Remek parmezánt, érdekes zöldségeket és olcsó ruhákat lehet vásárolni: például bőrcsizmát 20 euróért vagy 501-es Levi's-t 15 euróért. Meg lehet kicsit nézelődni, nagy dolgokra azért ne számítson. És ha már erre jár, van egy jó tippünk, hogy hol egyen: egyrészt itt is van egy Pizzeria Spontini, másrészt pont mellette van a Panifico Abdelfattah Reda, ahol isteni édességeket és szendvicseket lehet kapni. És persze kávét. 

Foci vagy vásárlás?

Ezek után kétféle program jöhet szóba: ha szereti a focit és épp hétvége van, menjen el a Giuseppe Meazza, más néven San Siro stadionba, délután jó eséllyel van meccs. Ha ez nem hozza lázba, bumlizzon vissza metróval a Dóm környékére és nézelődjön kicsit az üzletekben. Vagy ha esetleg a shopizás akkor se hozza lázba, ha Európa egyik divatfővárosában jár, akkor a via Torinón a Santa Maria presso San Satiro bazilikát, mely egyike a város legszebb és legrégebbi templomainak, belseje pedig Bramante építészeti technikáinak köszönhetően sokkal nagyobbnak tűnik mint kívülről.Ja, egyébként a via Torinón is millió fast fashion bolt van, nem fogja tudni őket elkerülni Milánóban.

Torre Velasca

Ha szeretne kicsit kikeveredni a boltok környékéről, tegyen egy kis kerülőt és ejtse útba a Velasca tornyot, ami egy rém ronda lakó- és irodaház. Ez persze igazságtalan kijelentés, de az épület egyszerűen brutális, az 1950-es években épült, Gian Luigi Banfi, Lodovico Barbiano di Belgiojoso, Enrico Peressutti és Ernesto Nathan Rogers tervezték. 100 méter magas, különleges formája a középkori olasz erődökét hivatott idézni és talán a Dóm tetejéről már kiszúrta. Bemenni nem lehet, de körbe lehet sétálni, közelről még brutálisabb látvány, higgye el.

Útban a Villa Necchi Campiglióhoz

Ha mégse vágyik ilyesmire, viszont nem unja a vásárlást, a Corso Vittorio Emanuele II-n a helye, ahol olyan márkákat is talál, amiket itthon nem, viszont nem drágábbak. Na jó, talán egy kicsit, de ennek külön cikket szentelünk. Ha kitartóan sétál, egyszer csak eljut a via Mozartra, mely maga a megtestesült nyugalom a parkos villákkal: ezek közül az egyik a Villa Necchi Campiglio, mely egy múzeumház. Különlegessége az 1932 és 1935 között épült villának, hogy remek állapotban maradt fenn, így a látogatók megismerhetik a XX. század eleji vagyonos polgári családok hogyan, milyen körülmények között éltek. 10 euró a a belépő, az egy órás kiállításlátogatás után lehet a kertben ücsörögni, kávézni. De egyébként ha a kávézó felől megy, jegy nélkül is be tud ülni a kertbe kicsit pihenni.

Összesen körülbelül ennyi program fér bele két húzós városnézős napba: a villából már irány a reptér!

Forrás: Divany

Nyolc év után újra megnyitják magos Déva várát

Felújították a teljes külső várfalat, újjáépítették a kapukat a várba vezető hidat, és közművesítették a vár jelentős részét. Közel nyolc évnyi részleges vagy teljes lezárás után februártól ideiglenesen megnyitják a turisták számára Déva várát.

A vár megnyitásáról Petru Marginean, Déva polgármestere számolt be a Nyugati Jelen napilap internetes oldalán. A vár felújítását 2008-ban kezdték el, egy évre rá félbeszakították, a 2012-ben újraindított munkálatok óta csupán a külső udvarok egy részét lehetett látogatni. Tavaly októberben azonban ezeket is lezárták, hogy újraépíthessék a hajdani feljárást biztosító hidat. A 38,4 millió lej (2,68 milliárd forint) értékű felújítás december végére nagyjából befejeződött, de a még hátra lévő 4 millió lejbe (280 millió forint) kerülő utolsó simítások akár júniusig is elhúzódhatnak - írja az MTI.

A felújítási munkálatok során újraépítették az első és második kaput, felújították a teljes külső várfalat, a hajdani gyalogos feljárást biztosító csigalépcsőt a keleti oldalon, megépítették a belső várba vezető hidat a nyugati oldalon, valamint korszerűsítették a vár alatti parkból az első és második kapun át vezető teljes utat. A felújított várrészt közművesítették, így az évszázados falak között immár korszerű áram-, víz- és csatornahálózat működik.

A felújítás jelenlegi - az Európai Unió forrásaiból finanszírozott - szakasza a külső falakra és a külső udvarokra terjedt ki. A városvezetés azonban a belső várudvar korszerűsítését is tervezi. A várat még lezárt állapotban is százezren látogatták meg 2015-ben. A belső várudvarba 2008 óta csak a magyar unitárius egyház zarándokait engedték be, akik minden év novemberében felkeresik az egyházalapító Dávid Ferenc sírját.

Forrás: Travelo

English is Easy 26. Dora The Explorer - Dora Game Valentine's Day

Még mindig Valentin nap. Ha szeretitek a Dóra rajzfilmeket ez is tetszeni fog. Jó angolozást kívánok!

Ingyen ad extra tárhelyet a Gmail

A Biztonságos Internet Napja alkalmából a Google 2 gigabájt ajándék tárhellyel kedveskedik minden Gmail-felhasználónak, aki hajlandó elvégezni a fiókja körülbelül három perces biztonsági ellenőrzését.

Hogy szerezhet 2 gigabájtot a felhőben, 6 pofonegyszerű lépésben? Mutatjuk.

1. Kattintson erre a linkre.
2. Lépjen be a Gmailbe.
3. Végezze el a biztonsági ellenőrzést; ha gondolja, adjon meg másodlagos címet és telefonszámot, de nem muszáj.
4. Vizsgálja meg a fiókhoz csatlakoztatott eszközöket. Ha minden stimmel, kattintson a Looks good-ra.
5. A rendszer megvizsgálja a profilhoz kapcsolt alkalmazásokat. Semmi különös, nyomja meg a Done-t.
6. Ha minden oké, nyomjon rá a Continue to account settingsre.

Kész is van. Az ajándék tárhely nem jelenik meg azonnal, kell néhány perc, amíg a Google nyugtázza a frissítést. De ha utána megnézzük, mennyi helyünk van a Google Drive-on, az egérmutatót a kördiagramra húzva láthatjuk, hogy a 2016-os biztonsági beállítás-frissítésért cserébe jóváírták a 2 gigabájt extra tárhelyet.

Forrás: Index

Nevelés: a nemet mondás művészete

A legtöbben egyetértenek abban, hogy kell bizonyos korlátokat állítani a gyermek elé, már csak a testi épsége miatt is. De nagyok a különbségek, ki hol húzza meg a határt. Van, aki úgy gondolja, csak akkor érzi magát szabadnak a gyerek, ha mindent megengedünk, és olyan szempontok, mint a családi béke, a szülők vagy mások komfortérzete, valamiféle rend fenntartása nem lehet ok arra, hogy nemet mondjunk. A másik véglet szerint a gyerek egyetlen „munkája”, hogy mindenben alkalmazkodjon a felnőtt világhoz, és megtanulja a beilleszkedést, és ha neki máshoz lenne kedve, minél előbb meg kell értetni vele, hogy ez senkit sem érdekel.

Ahhoz, hogy megtaláljuk az arany középutat, induljunk ki a gyerek szükségleteiből! A kisgyereknek egyrészt szüksége van rá, hogy felfedezze a világot. Ez sok olyan tevékenységgel jár, ami koszos, ami szabálytalan, hangos, valamelyest zavaró a felnőttek számára. Próbálgatja a hangját, próbálgatja, milyen érzés a homokból és vízből képezett mocsárban dagonyázni, szétszerelni dolgokat, és nem csak az erre kialakított építős játékot, próbálgatja, mi mindenre használhatók a tárgyak azon kívül, amire kitalálták stb.

A felnőttnek az lenne a legkényelmesebb, ha mindent csak arra használna, amire való, akkor sosem kellene aggódni semmi tönkremenése miatt, sem a kosz miatt. Persze, a felnőtt már (jó esetben) felfedezte a világot, nem izgatja, milyen érzés, ha vállig bekeni magát agyaggal az ember. De a gyerek szeretné megtapasztalni a számára új dolgokat, és kicsi korban ez nem elméleti síkon zajlik, hanem testközeli találkozással.

Ugyanakkor a gyereknek szüksége van korlátokra is ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Ez sokak számára unalmas közhely, mégis érdemes leírni, mert számos gyereken látszik, hogy kétségbeesetten próbálja megkeresni a határt: mikor mondja azt a szülő egyértelműen és következetesen, hogy „nem”. De csak nem jön el ez a pillanat, és egyre vadulnak, egyre nagyobb őrültségekbe mennek bele, már őket is fárasztja, mert rég nem az örömszerzés a cél, sok szülő viszont félreérti a helyzetet, és úgy érzi, azzal tesz jót, ha mindet hagy és enged. Nyomasztó egy olyan világ, különösen egy kicsi gyerek számára, ahol nem láthatók a határok. Mindenki, így a gyerek is szeretné érteni a világát, és átlátni annak a rendjét: mit lehet, mit nem, mik a szabályok.

Például fogócskáznak a gyerekek, de elkezd bevadulni a játék: mikor egyik elkapja a másikat, már kicsit lökdösődnek is, rángatják egymást. Ha a szülő nem szól, hogy „gyerekek, egy kis pihenő!”, akkor nekik nehéz ebből kiszállni. Ők elkezdték próbálgatni, milyen az, ha a feszültségüket kiadják a másikon, és csak a szülő tudja jelezni, hogy mi ennek a határa. Ki más? Nekik még nem kell tudniuk, honnan is tudnák.

Amikor a szülő nem mond nemet, annak különféle okai lehetnek. Fakadhat egyfajta meggyőződésből, tehát így tartja helyesnek. De van szülő, aki félelemből mulasztja el, hogy korlátokat szabjon: fél a gyerek dühkitörésétől, attól, hogy nem fogja tudni kezelni a helyzetet, hogy ellenséges légkör alakul ki, sőt, a lelke mélyén talán még attól is, hogy nem fogja szeretni a gyerek. Éppen fordítva szokott történni: az ijesztő méretű dührohamokat azok a gyerekek produkálják, akik nincsenek hozzászokva, hogy olykor korlátokat állít eléjük az élet (a szülő), és tulajdonképpen érthető a felháborodásuk, amikor egyszer csak megtörténik.

Fontos, hogyan mond nemet a szülő. Sokan eleve barátságtalan, mérges légkört kapcsolnak fantáziájukban a nemet mondáshoz (talán ezért is kerülik). Lehet kedvesen, nyugodtan is határt szabni. Az ember nem mérgében mond nemet, hanem azért, mert a gyerek átlépte a határt, és ezt jelezni kell. Na persze, érthető a harag, mikor a csemete ezt nem akarja tudomásul venni sokadszorra sem.

Helyzettől függ, hogy mi a megoldás: elég egyszerűen kitartani az eredeti „nem” mellett, esetleg az oldja meg a helyzetet, ha eltereljük a poronty figyelmét, és ahelyett, hogy idegesen várnánk, harmadszorra is fúj-e nyálbuborékot, belekezdünk valami más témába vagy játékba, és van olyan, hogy valami szankciót kell kilátásba helyezni, és ha szükséges, beváltani. A lényeg az, hogy kerüljük el a játszmát: a szülő egyre idegesebb, mert a gyerek nem fogad szót, a csemete számára pedig ez maga a játék, kipróbálni, mi van, ha tizedszerre is csinálja.

Az idegesség mellett a könyörgés a másik kudarcra ítélt technika. Sok szülő tiltása inkább szorongó kérdésnek cseng, ez pedig olyan a gyerek számára, mint a fent vázolt mindent szabad álláspont. Mintha a szülő tőle várná a végső döntést, hogy akkor most számára elfogadható-e, hogy nem dobálhatja szét a nagyi díszpárnáit. Eleinte csak a szülőt frusztrálja a helyzet, ahogy ismételgeti, hogy „na, légyszi, ne csináld már”, amikor kijön a sodrából és elkiabálja magát vagy odacsap, akkor a gyerek fog megsértődni. Tegyük hozzá, jogosan, hiszen sokáig hagyta a szülő, aztán egyszer csak bedurvult. Ha egyszer kértük, és folytatja, akkor megfoghatjuk a kezét, elterelhetjük a figyelmét, ha szükséges, átvihetjük máshova.

A szülő habitusán, személyiségén múlik, mennyire viseli meg, hogy az ő feladata, hogy korlátokat szabjon. Van, aki rögtön ügyes ebben, és van, aki sok próbálkozással tanulja meg. A lényeg, hogy mindenki számára megtanulható!

Cziglán Karolina 

pszichológus

Forrás: Divany

Nem kell mindent megadni a gyereknek, ha belepusztulunk is

A gyereknevelésről szóló írások nagy része arról szól, milyen feladatai vannak a szülőnek, és milyen igényei a gyerekeknek. Érthető, hiszen a szülők olvassák az írásokat. Viszont ez azt az érzetet keltheti, hogy a szülőnek minden határon túl, ha belepusztul is, mindent, de minden elképzelhetőt meg kell adnia a gyereknek.

Míg régen azon volt a hangsúly, váljon alkalmazkodó lény a gyerekből, aki beilleszkedik a társadalomba, ma előfordul, hogy átbillen a mérleg oda, hogy függetlenül a szülő személyiségétől, ízlésétől, temperamentumától az alkalmazkodjon a gyerek minden igényéhez. Ezzel a legfőbb probléma, hogy lehetetlen. És végül nemcsak az anya és az apa jár rosszul, hanem a gyereken csattan az ostor.

Több oka lehet, ha valaki átlépi a komfortzónáját, olyasmit tesz meg, ami belül disszonanciát kelt, végül pedig feszültségként tör ki belőle. Az egyik, hogy van valamilyen elméleti, elvi megfontolás a fejében. Ezek sokszor félreértett lélektani tézisek, vagy valami olyan elv, amit a szülő alkotott meg magának, például azért, mert nem akar olyan lenni, amilyen az anyja, apja volt, és ebből kiindulva túlzó, betarthatatlan feltételt állított maga elé.

Mivel napjainkban érték a gyerek partnerként való kezelése, a demokratikus nevelési stílus, előfordul, hogy a szülőnek bűntudata lesz már attól, hogy egy helyzetben határozottan, irányító módon kellene fellépnie. Ez az elmélet félreértésen alapul: valóban érték, ha a szülő úgy irányítja a családi életet, hogy az ne csak az ő érdekeit vegye figyelembe, hanem mindenki szükségleteit, és amikor lehet, a gyerek is választhasson alternatívák között. De attól még a kormányrúdnál ők, a szülők állnak, ők döntik el, melyik helyzet az, mikor van választás, és melyik, amikor nincs.

Nagyon gyakori jelenség, hogy anyák és apák messze átlépik azt a határt a gyereknek való engedékenységben, ami jól esne nekik. Lelkük mélyén valamiféle hálát várnak, azt, hogy a gyerek értékeli majd a szelíd bánásmódot, és önként szót fogad. Ha ez mégsem történik meg, és a bizonytalan „most már tényleg kellene aludni menni”-re a csemete folytatja a játékot, párszor még szépen szólnak, aztán dühbe gurulnak, mert igazságtalannak érzik, hogy mindent megtettek (kompromisszumokat ajánlottak, kérlelték a porontyot, érveltek neki), és ő nem hálálja meg a jó bánásmódot. Végső soron tehát jó volt a szándék, az eredmény mégis olyasmi, amit pont el akartak kerülni, hiszen végül ráöntik a haragjukat a gyerekre.

Másfajta helyzetekben is megbánhatja a szülő, hogy olyat tett, ami ellenkezik azzal, amit igazán, szíve szerint választott volna. Sokszor éppen a környezet helyezi nyomás alá. A nézőközönség: a családi összejövetel szereplői, a villamoson utazók, a barátok várnának valamit (tegyük hozzá, ez sokszor csak hiedelem, ami a szülő fejében van). Néha nagyobb szigort, máskor épp engedékenységet várnak el. Például azt, hogyha nem köszön a gyerek, szóljon rá, hogy tegye meg. Olyat is mindenki látott már, hogy sajnálkozva néznek a síró gyerekre, és rosszallóan a megkeményedett arcú anyára, amiért ridegen vonszolja végig a közérten a krokodilkönnyeket hullató csemetét, és még azt a pici kis csokit is sajnálja tőle. Az előzményt persze nem látják, hogy esetleg már kapott aznap édességet, vagy, hogy valami jelentős rosszalkodásért van büntetésben, amiért most nem kaphat csemegét.

Ha valaki sokat olvas a gyereknevelésről, és kitűzi a célt, hogy szeretne tudatos szülő lenni, beleeshet abba a csapdába, hogy csak olyan lépéseket enged meg magának, amiket érvekkel is alá tudna támasztani. Azaz nincs súlya annak az egyszerű oknak, hogy „azért, mert nekem így jó”. (Most ez a cikk nem azokról a szülőkről szól, akiknek alapvetően és elsősorban az határozza meg döntéseiket, hogy nekik mi jó. Ők is sokan vannak, de ritkán olvasnak szülő-gyerek télmájú írásokat.) Induljunk ki azokból az anyákból és apákból, akik komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy minden a gyerek érdekében történjen. Ez tiszteletre méltó cél, csak nem szabad elfelejteni, hogy attól, hogy valaki szülővé válik, még neki is vannak igényei.

Mindenkinek ismerős a kérdés: hol szabjunk határt a gyermek variálásának. „Nem kérek sálat! Na jó, de akkor csakis a pirosat. De a papi kötheti csak fel. De ne ebből az irányból kösd, hanem a másikból! Nem jó, kezd újra!” Arról is lehetne beszélni, hogy a gyereknek sem jó, ha a rabszolgái minden határon túl kiszolgálják, de most a szülői szempont a lényeges.

Abban az anyában, apában, akit kételyek gyötörnek, elég jó szülő-e, és nem biztos benne, minden, a szakkönyvek által előírt követelményt kielégítően teljesített-e, most felvillan a fejében, hogy türelmesnek kell lennie, fontos, hogy a gyerek is megélhesse az akaratát, nem szabad elnyomni, rossz a tekintélyelv. És egyre feszültebben, de teljesíti a parancsokat. Közben azonban egyre inkább elege van. És a huszadiknál minden előjel nélkül megrángatja a gyereket, ráförmed, hogy most már elege van. Káosz alakul ki, amiben mindenki rosszul érzi magát. A nehézség az, hogy nincs rá törvény, mikor kell nemet mondani: a pirosnál vagy a papinál vagy a másik irányból-nál. Figyelje magát a szülő, és tapasztalja ki, mi fér neki bele! A lényeg: előbb mondjon nemet, ne pedig utólag verje le a gyereken, hogy nem tette.

Mindig érdemes a szülőnek önmagát monitorozni, hogy azon túl, ebben a helyzetben mit érez helyesnek, neki hogy esik az a lépés. Nem cél önmagunk megkínzása. Attól, hogy szülővé vált az ember, még szabad jól éreznie magát.

Cziglán Karolina 

pszichológus

Forrás: Divany

Februári filmajánló - Lányos anyukák, irány a mozi!

Barbie: Titkos ügynökök

Barbie és legjobb barátnői, Teresa és Renee keményen dolgozó tornászokból beépített titkos ügynökökké válnak ebben az izgalmas, akciódús kalandban!

Amikor egy szupertitkos kémügynökség felfigyel a lányok elképesztő tornászi képességeire, megbízzák őket, hogy eredjenek egy drágakövekre specializálódott besurranó tolvaj nyomába, akinek eddig mindig sikerült kereket oldania. Szuperkütyüjeikkel, káprázatos álcáikkal és cuki robotállatkáikkal a lányok bizonyítani próbálják, hogy ügyességgel és csapatmunkával végre lehet hajtani a küldetést. Csajok, akcióra fel!

Forrás: Cinema City