Ez az a Pixar, amit szeretünk: okos, váratlan és szívfacsaró, kirobbanóan ötletes és vibráló. Az Agymanók a kiskamaszok Szörny Rt.-je: ugyanúgy briliáns a sztori, és ugyanúgy segít a gyerekeknek megérteni néhány fura dolgot az életben, csak a korosztály más. Ötévest véletlenül se cipeljünk el rá, de nyolc-kilenc fölöttieknek jótétemény. Animációs felnövésfilm: tuti Oscar-díjas, és már most Pixar-klasszikus.
A Gőgös Gúnár Gedeon-tól a Háború és béké-ig rengeteg szuper könyvet olvastam életemben, mégis az, ami a legtöbbet adta nekem az összes közül, azt a rémes címet viselte:Tranzakcióanalízis. Hatszázötven oldalas volt, száraz szakkönyv, örökre hálás leszek érte, hogy a kezembe került. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy némi pszichológiai alapismeret sokat segíthet az embernek. És az Agymanók épp ezért zseniális.
A kiskamaszkor amúgy is különösen nehéz, szülőnek, gyereknek egyaránt,
és ilyenkor egy film, ami aranyos is, vicces is, miközben segít megérteni és tudatosítani lelkünk folyamatait, kifejezetten jó mankó.
Egy tizenegy éves kislány, Riley a szüleivel boldogan él Minnesotában, jéghokizik, rohangál. Aztán váratlanul elköltöznek San Franciscóba, ahol – tetézve más szörnyűségekkel – még a pizzára is brokkolit raknak. A film főszereplője egyébként nem Riley.
A történet érdekesebbik fele ugyanis az ő fejében zajlik, ahol öt figura verseng a vezérlőpult irányításáért.
Derű, Bánat, Harag, Undor és Majré mind egy-egy alapérzést személyesítenek meg, és mindegyikükről tudni lehet már az elején, miért hasznosak. Egyedül a depressziós, töpszli Bánatról nem tudja senki, miért jó, hogy ott van a többiekkel – az csak a film végére derül ki.
Egy káprázatos és félelmetes párhuzamos világ rajzolódik ki, amelyben futószalagon érkeznek a toronyba az emlékgömbök, jobbára vidámak (sárga), néha mérgesek (piros), és mennek tovább a hosszú távú memória labirintusszerű polcbirodalmába, ahol agymunkások porszívózzák be az elszürkült golyókat a feledésre ítélt emlékekkel (például csillámpóninevek és régi telefonszámok). Itt lődörög Bing Bong, a rózsaszínű vattacukor-elefánt, Riley egykori képzelt barátja, aki karamellás cukrot könnyezik. Az álmokat pedig filmstúdióban gyártják minden éjszaka. Folytatás lent...
Forrás: Index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése